A sikeres drámaíró titka, avagy a Szálinger-szabály

• szerénység: „Az én irodalmi műveltségem sosem volt komoly.”
• inventivitás: „Nem tudtam, hogy ez a műfaj nem van.”
• elővigyázatosság: „A legnagyobb poénokat meg sem meri írni az ember.”
• diplomatikusság:

Lőkös I.: Sok darabot írtál.

Szálinger B.: Nem írtam sok darabot.

• sokoldalúság: „A történelem az egyetlen dolog, amihez értek.”
• költői túlzás: „Magyarországon nincsenek 2-300 ezres városok kilószám, mint Erdélyben.”
• magabiztosság: „Nem azt mondom, hogy szar, csak nem dráma.”
• jó marketing: „Váradon kolozsvári, Kolozsváron magyarországi, Magyarországon meg erdélyi.”

Ha mégis megtalálnak…

A felkérést követő lépések:

1. Igent mondasz.

2. Beírod a google-be.

3. Megnézed a képeket.

4. S valahogy kialakul ez után.

„Az a szabály, hogy engem nem szabad cseszegetni, amíg írok, mert akkor összeomlok.”

„Az a szabály, hogy mindig kell csaj a darabba.”

Eredmény:

„Úgy rímel, mint a cölöpverő.”

„Trianon óta nem volt olyan magyarországi költő, aki a pályáját a határon túl kezdte.”

„Írtál egy gyönyörű szöveget, amiből aztán rengeteget kihúztak.”

„Miért nem írtál regényt?”