Milyen Székelyudvarhely kapcsolata a kortárs
drámával?
Ez a város az
egyik legizgalmasabb műhelyévé kezd válni a kortárs drámának. Azok az
előadások, amelyek ide érdekeznek, Erdélyben Székelyudvarhelyt a kortárs dráma
fővárosává teszik. Ezen a találkozón több nemzedék figyel arra, hogy mi
történik a kortárs drámairodalommal.
Fontosnak tartom,
hogy ma születnek drámák. Ezt igazolja a drámapályázatra beérkezett művek nagy
száma. A társadalomnak igénye van arra, hogy jelentős dolgokról beszéljen egy
fontos helyen. A színházban.
Mit jelent, hogy a dráma kortárs?
A drámának régen
egyszerű és áttekinthető volt a műfaji meghatározása. Könnyen lehetett
értelmezni: mindig kellett hozzá dialógus, a dráma az emberek közti
interakcióknak volt a területe. Ettől jöttek létre az érdekes viszonyok a
szereplők között. Erről ma már nem minden esetben beszélhetünk.
A változás a 19.
századra vezethető vissza, amikor a rendező lesz a színházi alkotás
legfontosabb létrehozója. Ő ekkor már maga alá rendelheti a dráma szövegét. A
színház már nem lesz az irodalom kiszolgálója, mint azelőtt. A szerző is
elveszti autoritását a saját szövege fölött.
A 19. és 20. században mégis a szó marad a
meghatározó.
A színház
elsődleges feladata sok esetben az identitásképzés volt. Ha a nemzettudat
veszélyeztetett, akkor a színház szerepe a társadalomban rendkívül megnő. Ez
történt Magyarországon a 19. század elején, de Romániában is viharos története
volt ennek a helyzetnek.
Ezek viszont
színházon kívüli feladatok voltak, amelyek negatívan hatottak a színjátszásra.
Az identitás
mindig a nyelvben gyökerezik, ennek erősítésére pedig egyetlen eszkö a szó.
Ezért gyökerezik a színházi hagyomány még ekkor is a verbalitásban.
Mi lenne ennek a folyamatnak az ellenkezője?
Olyan csapatok is
létrejöttek, amelyek nem a szerzőt, de már nem is a rendezőt részesítik
előnyben, hanem az együtt gondolkodást és a közös alkotást. Ezekben a
társulatokban sok esetben a színészek által kezdeményezett improvizációk
kapcsán alakul ki a szöveg. Ilyen például a Krétakör, ahol a szerző már csak az
alkotók ötleteinek a továbbgondolója, a megformálója. Pina Bausch is így
dolgozott a táncosaival.
Ez azért érdekes,
mert egyrészt megszűnik a szerző és a szó mindenek feletti hatalma, másrészt
pedig a rendező sem egy kész elképzeléssel érkezik. Az ő feladata most már csak
az, hogy egyetlen gondolattá vonja össze a csapat számos vízióját.
Hol van a magyar színház Európában?
Európában a 70-es
évektől egy drámaiságon túlmutató színházi látásmód kezd teret nyerni. Ekkor
kezdik átalakítani a drámairodalom nyelvét. Mészöly és Herold Pinter például
hasonló folyamatokkal próbálkozott. A Nádas-trilógiáról például azt gondolták,
hogy új színházi konvenciókat fog teremteni, de nem váltotta be a hozzá fűzött
reményeket. Nádas ezek után nem is ír drámákat egészen a 2000-es évekig, amikor
a német színház hatására újra visszatér a színházhoz. A német drámairodalomban
a szó teljesen együtt tud működni a színházzal, nem tiszta irodalomként, hanem
színházi eszközként értelmezik.
Mindig
megfigyelhető volt egyfajta szinkronitás az európai mozgalmakkal.
Tehát, a szöveg csak egy alkotóeleme az előadásnak
a többi mellett?
Igen, egyenrangú
a többi kompozícióval. A zene is fontossá válik a színházban. Ez a gondolat
Nietzsche-től indul, aki megírja A tragédia
születése a zene szelleme által című művét. Ekkor már meg kell szakítanunk
az előadást azért, hogy zenével mondhassuk el azt, amit szóval nem lehet.
A kortárs darabokban van drámai hős?
A drámairodalom
pátosza megszűnik, a normateremtés lehetősége már nincs benne a darabokban. Ez
viszont nem jelenti azt, hogy a színház azt sugallná: minden maradjon úgy, ahogy van. Gondoljunk csak a Godot-ra. Ott éppen a drámai hős hiánya
hozza létre a változtatni akarást.
A kortárs
színházban individuálisan kell megtalálnunk a pozitív kibontakozást. A kortárs
drámának a legfőbb feladata pedig az, hogy ennek a személyes keresésnek adjon
érvényes megfogalmazást.
Deák Kati
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése