Tömegjelenetek

Kétszereplős jelenetek

Karakterjavaslatok monodrámához

Elejtett képek, mondatok

Az a szerencse, hogy mindig fel tudok mutatni egy kötetet. (Lőkös Ildikó)

Az éjjel felmerült bennem ez a dolog: ki veszi át a díjat? (Köllő Kata)

Európa nem csak Angliát és Németországot jelentette, hanem például Lengyelországot is. (Nagy András)

Mi gyakorló családapák vagyunk itt páran. Bizonyos kontextusokban. Nyilván. (Barabás Árpád)

Magyar márványtábla-betegség: itt szállt meg valaki, legtöbbször Petőfi Sándor. (Szálinger Balázs)

Harcolni kell. '56-ban ezt is kipróbáltuk. Nem jött be. (Nagy András)

Abszolút tudom, hogy kihez forduljak, ha szükség van. Nem olyan nagy ez a szakma. (Lőkös Ildikó)

Ki lehetnék én a Tótékban? A szecskavágó? (Nagy András)

Kicsit rugdosni kell a gyermeket, hogy ne felejtse el, ki az apja. (Csurulya Csongor)

Dramatikus színház címmel is jelent meg könyv, aminek ismertetésére a hátra levő tizenkét és fél perc nem biztos, hogy elegendő lesz. (Nagy András) 

Van olyan, hogy nem látunk, nem hallunk. Ilyenkor unalmas. Elvileg. (Gálovits Zoltán)

Az előadásban volt egy nagyon szép dolog. Én voltam benne Pájinkás János. (Barabás Árpád)

Hol lehetek a figyelem fókuszában? (Nagy András)

A sikeres drámaíró titka, avagy a Szálinger-szabály

• szerénység: „Az én irodalmi műveltségem sosem volt komoly.”
• inventivitás: „Nem tudtam, hogy ez a műfaj nem van.”
• elővigyázatosság: „A legnagyobb poénokat meg sem meri írni az ember.”
• diplomatikusság:

Lőkös I.: Sok darabot írtál.

Szálinger B.: Nem írtam sok darabot.

• sokoldalúság: „A történelem az egyetlen dolog, amihez értek.”
• költői túlzás: „Magyarországon nincsenek 2-300 ezres városok kilószám, mint Erdélyben.”
• magabiztosság: „Nem azt mondom, hogy szar, csak nem dráma.”
• jó marketing: „Váradon kolozsvári, Kolozsváron magyarországi, Magyarországon meg erdélyi.”

Ha mégis megtalálnak…

A felkérést követő lépések:

1. Igent mondasz.

2. Beírod a google-be.

3. Megnézed a képeket.

4. S valahogy kialakul ez után.

„Az a szabály, hogy engem nem szabad cseszegetni, amíg írok, mert akkor összeomlok.”

„Az a szabály, hogy mindig kell csaj a darabba.”

Eredmény:

„Úgy rímel, mint a cölöpverő.”

„Trianon óta nem volt olyan magyarországi költő, aki a pályáját a határon túl kezdte.”

„Írtál egy gyönyörű szöveget, amiből aztán rengeteget kihúztak.”

„Miért nem írtál regényt?”

A kövek hallgatnak

From: bogi szekely

To: demkata
Sent: Wednesday, October 24, 2012 2:08 PM
Subject: A kövek hallgatnak

Kedves Kata!

Nem volt feladatom a mai napra, de nagyon megihletett A megöltem az anyámat,s valami ilyesmi kerekedett ki belőle.

Szerintem nem vers, de lehet igen.Nem tudom.De nem is érdekel ez.

További szép napot!

Üdv.

Székely Bogi :)

A kövek hallgatnak

Ideje [van] a kövek elhányásának és

ideje a kövek egybegyűjtésének;

ideje az ölelgetésnek és

ideje az ölelgetéstől való eltávozásnak.

Eclesiastes 3:5-6

Megöltem az anyámat,

Udvarhelyen,

Én…

Te…

Irén-Bernadett-Judit.

Kint és Bent.

A kövek hallgatnak.

SOHA!

Kilépés

Belépés

Hajszál- soha.

Emberek, állatok,

Növények, ásványok,

A kövek hallgatnak.

SOHA! SOHA!

Csipesz? Csipesz?!

Csiii-ppesz!

Hogyan kell ölni, Csipesz?

Mint egy diófa.

Hogyan kell élni, Csipesz?

A kövek ordítanak.

Gyorsan, gyorsabban,

Keményen, határozottan,

Üvöltsön, üvöltsön

Erővel,

Mint egy diófa.

Akkora erővel.

A kövek hallgatnak.

SOHA! SOHA! SOHA!