Korán meglátszik, melyik tejből lesz a jó túró – hangzik el az előadásban. Viszont
gyakorlatban nem is olyan korai, sőt jó kis időt igényel a csatlakozás, s a
néző nehezebben indul el Shurmannal az előtérből a fürdőszoba felé vezető úton.
De ettől eltekintve elmondhatjuk, hogy korán meglátszik melyik előadásból lesz
remekmű. A Csiky Gergely Állami Magyar Színház egy nagyszerű, helyes kis
előadást osztott meg a nézőkkel.
Igen,
megosztotta. Ez nemcsak olyan facebookszerű tetszikelés, hanem megosztás is.
Hiszen ki ne
érezte volna át, s ki nem vitte volna át a saját életébe, akár egy pillanat
erejéig is, azokat a jeleneteket, melyet az áruház falai határoltak el (vagy
sem). Mintha az Ikeában az egyik berendezett, skatulyaszerű szoba ágyán ülnék a
kedvesemmel, s épp azt tervezgetnénk, hogy most akkor befér a gyerekágy a bal
sarokba, a szekrény és az asztal mellé, vagy sem. Hiszen az ember fia és lánya
elég ingerlékeny és idegbeteg lesz, amikor bekövetkezik a Váltás (s ez nem épp
Megváltás). Egy harmadikkal gyarapodik a család: a pocaklakóval. S
bizony-bizony kilenc hónap után a pocaklakó külön ágyra, szobára, világra
vágyik, s eközben nem kímélve a szülők tűrőképességét, alvókáját és
mindennapjait, valamint mindenperceit. S ha netán bekövetkezik a törés, itt szó
szerint a 665-ös sorszámú ügyfél, azaz Schurman betöri a tükröt. De nem kell
bepánikolni, ez nem okoz hét évig tartó szerencsétlenséget. Tüstént megjelennek
a technikusok és az ipari porszívóval könnyedén és szellemesen felszippantják a
szemetet. A dalok, a zene és a tánc, valamint a fények teljesen belesimulnak,
sőt kiegészítői az előadásnak. Mindezek lágyan ásnak le a lélek igazságáig az
ipari porszívóval ellentétben, mely a lelket is kiszívja az emberből. Amennyire
unja, sőt idegesíti a nézőt a kelletlen, mindig, mindenhol felbukkanó fürj,
akkora lelkesedéssel várja az após-anyós párost. Tipikus, s mégis sziporkázó
karakterek, melyek mindent jól ismernek és szeretnek. Jobban, mint bárki más. S
velük lehetetlen ellenkezni, hiszen mit is mondhatnál erre, hogy ha ezt kapod
válaszul: Hogy áll a hajam? Igyál.
Nehéz tükör által
tisztán látni, ez akár klisé is lehetne, de mégsem az. Hiszen az élet olyan, mint egy tükör. Ahogy nézed, úgy néz vissza
rád. De vajon mi történik akkor, ha a tükörből nem saját képünk néz vissza?
Hanem annál inkább a félelmeink, s hibáink tükröződnek benne?
Itt a
költői kérdés: vajon mit láthat a tükörben a 666-os ügyfél?
Székely
Bogi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése