Kivesézés

Bár az Othello Gyulaházán című előadás rendezője nem volt jelen az előadást követő napon tartott beszélgetésen, érdekes témákat boncolgatott a kritikus társaság. Megbeszéltük a mű cselekményét: milyen vidéken színházat csinálni? Ezen kívül az is szóba jött, hogy a szöveg hogyan viszonyul az adott problémához. Elsőre sztereotip módon közelíti meg a problémát. Az előadás pedig akkor jó, ha ezen a sztereotipián túl tud lépni és karakterei élnek a színpadon.

A közönség reakcióját is érdekesnek találtuk, hisz egy-egy operett jelenet után, úgy tapsolt a közönség, mintha valóban operettet nézett volna. Azt is megállapítottuk, hogy az előadás is viszonyul az operetthez, mely kezdetben parodisztikus, majd idővel komollyá válik.

A beszélgetés vége felé fedeztük fel azt a hiányérzetünket, melynek oka, hogy hiányos a színészi játék. Bár az ének- és tánc jelenetekben jól produkált a társaság, a darabbeli színészek magánéleti jeleneteiben nem álltak helyt. 

A szakmai beszélgetés második fele a Mit csináltál három évig? című előadás kivesézése. Felvetődtek problémák, amelyeken lehet javítani, de ez a csapaton múlik. Ilyen problémák például: átdíszletezés, amely kibillenti a nézőt az előadás ritmusából, vagy voltak frappáns ötletek jelenetekre, amelyek nem voltak a nézők számára elég mélyek.

Pozitívumként szolgál, hogy az előadásnak volt egy íve, vagyis a megérkezéssel kezdődik, és a ballagással ér véget. A társulat mentségére szolgál, hogy nem volt „külső szem”, vagyis nem volt rendezőjük, így játékbeli hibákat is felfedeztünk.

A beszélgetés nagyon érdekes és izgalmas volt, de az ebédidő megszakította. Éhesen pedig nem lehet gondolkodni.

Hover Annamária