Bár az Othello
Gyulaházán című előadás rendezője nem volt jelen az előadást követő napon
tartott beszélgetésen, érdekes témákat boncolgatott a kritikus társaság. Megbeszéltük
a mű cselekményét: milyen vidéken színházat csinálni? Ezen kívül az is szóba
jött, hogy a szöveg hogyan viszonyul az adott problémához. Elsőre sztereotip
módon közelíti meg a problémát. Az előadás pedig akkor jó, ha ezen a
sztereotipián túl tud lépni és karakterei élnek a színpadon.
A közönség reakcióját is érdekesnek találtuk,
hisz egy-egy operett jelenet után, úgy tapsolt a közönség, mintha valóban
operettet nézett volna. Azt is megállapítottuk, hogy az előadás is viszonyul az
operetthez, mely kezdetben parodisztikus, majd idővel komollyá válik.
A beszélgetés vége felé fedeztük fel azt a
hiányérzetünket, melynek oka, hogy hiányos a színészi játék. Bár az ének- és
tánc jelenetekben jól produkált a társaság, a darabbeli színészek magánéleti
jeleneteiben nem álltak helyt.
A szakmai beszélgetés második fele a Mit csináltál három évig? című előadás
kivesézése. Felvetődtek problémák, amelyeken lehet javítani, de ez a csapaton
múlik. Ilyen problémák például: átdíszletezés, amely kibillenti a nézőt az
előadás ritmusából, vagy voltak frappáns ötletek jelenetekre, amelyek nem
voltak a nézők számára elég mélyek.
Pozitívumként szolgál, hogy az előadásnak volt
egy íve, vagyis a megérkezéssel kezdődik, és a ballagással ér véget. A társulat
mentségére szolgál, hogy nem volt „külső szem”, vagyis nem volt rendezőjük, így
játékbeli hibákat is felfedeztünk.
A beszélgetés nagyon érdekes és izgalmas volt,
de az ebédidő megszakította. Éhesen pedig nem lehet gondolkodni.
Hover Annamária
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése