Kalapos bárány

Az előadás helyszíne a Kalapos kávézó, egy kissé eldugott, barátságos, rokonszenves hely Udvarhely egyik utcájában. Betoppantam, hemzsegett a helyiség a közönségtől, és azoktól, akik véletlenszerűen váltak nézőkké, hiszen csupán egy kis kikapcsolódásra vágytak egy üveg hideg sör mellett. Meg is kapták, úgy a kikapcsolódást, mint a sört. A késő esti felolvasó színház fergeteges sikert aratott. A vicces beszólásokkal ellátott szöveg valami egészen mély mondanivalót rejtett magában. A szereposztás hibátlannak minősült, tetszett a karakterek váltakozása. Bizonyos helyzetek nagyon jól meg voltak oldva, nem technikailag, hanem színházilag. Itt gondolok a csetelésre, és az emotikonok használatára, melyeket egy színész testesített meg. 

A Plazma 2, avagy az Ovibrader, az előzőleg megrendezett Plazma második, mégis különálló részének nevezhető. Az ugyancsak Tóth Árpád által rendezett Plazma felszínes humorral ellátott, felszínes világa ötvöződött az Ovibrader kísérletével, melynek célja a minél tovább nyújtani a felolvasószínház határait, hangzott el a közönségtalálkozón. Kérdés, hogy meddig lehet elmélyülni egy szerepben, hogyan tudnak a színészek egyesülni ezekkel a figurákkal. A kísérlet sikeres volt. 

Felvetül a kérdés, hogy egészséges-e túlzott szeretettel ellátni a gyereket, folyamatosan aggodalmaskodni, ha már eleve nehezebb helyzetben van a család. Ez alatt gondolok az egyedül álló anyukára, akinek senki sem segít kisfia felnevelésében. 

A helyenként már betanult szöveg előnyös volt, mivel elősegítette a színészeket a szabad mozgás lehetőségében. Egy adott pillanatban, a beleélés közepette, azon vettem észre magam, hogy belecsöppenek egy új történetbe, a való világba, ahol a színész kilép szerepéből és én a közönséget játszom épp. Ez pontosabban az a rész, amikor a fiú, mint az önmagát játszó színész, felszólítja anyukáját, hogy habár ez felolvasó színház, legyen szíves és figyeljen a szerepére.

Az előadás egy hipotetikus életet mutat be, melyben elindít egy virtuális szálat. Észlelhetjük az anyai szeretet kifejezésének hibás formáját.

Megfigyelhetjük az egyedülálló szülők helyzetét. Rémálomszerű a történet, melynek végén megkönnyebbülés felébredni belőle, és újra fiatalnak látni a kisfiút, Petit, aki nem akar bárány lenni.

Nagy Andrea