A
visszaszámlálás utolsó előtti előadása: Deviancia. Németh Ákos írta és
rendezte. Késik a dolog egy fél órát, de
ugyebár betudhatjuk ezt deviáns viselkedésnek (vagy nem). Az emberek hűségesen
várnak, majd mindenki elfoglalja helyét. Fények fel.
Számomra
az előadás olyan volt, mint egy művészfilm. Betétdalok, megszakításokkal teli
jelenetváltások, nehezen emészthető cselekmény és jellemek. A rendező
momentumokat, pillanatokat ragadott ki, az amúgy bonyolult történetből. Hogyan
él a bigott katolikus anya, az autista lánya, a valami ellen mindig lázadó
másik lány, a boldogtalan üzlettulaj? Mit kezd az élettel a könnyen kapható
eladó csajszi és a kiöregedett kertész? Na, mit?
Betegség-e
az autizmus? Az amúgy nagyon okos lányt, aki teljesen másképp fogja fel a világot,
mindenki lenézi és félreérti. Ez az előadás legtöbb feszültséget okozó
konfliktusa. Az ugyebár rendkívül normális közember mit kezd egy, szerinte
abnormális lénnyel. Ember ez egyáltalán? Az anya – akinek a karakterét Éder
Enikő rendkívülien formázza meg – modorosan a vallásba menekül és gyerekként
kezeli a felnőtt lányt. A féltestvér próbálja „nevelni” Zsanettet és munkát
keres neki, segíti. Noémi, az eladó csajszi persze kisstílűen kitölti rajta céltalan
életének bosszúját, mint egy nála is szerencsétlenebb emberen. Bandi bácsi
babát ad neki. Talán az üzlettulaj, Sanyi bá’ kezeli őt egyedül felnőttként.
Persze ő is kihasználja, kiéli szexuális frusztrációit és megerőszakolja.
Zsanika,
a lány, aki van. Az ő érzelmeiről nem tudunk, nem tudhatunk. A viszonyulásaiban
kerülünk hozzá közelebb, mikor örül, s mikor fáj neki. Mikor nagyon fáj. Az
előadás legmegrázóbb jelenetei, mikor kiderül Zsaniról, hogy terhes. Az anya
vádol, majd keresztényi nyugalommal megállapítja, az Isten vette le válláról a
terhet, hiszen Sanyi bá’ feleségül akarja venni. Sanyi bá’ szerint a lány
szereti. Bea, a testvér lát rá leginkább a helyzet betegességére, de mivel a
saját életével sem tud mit kezdeni, sokra nem képes. Hogyan tovább? Valahogy
sehogy. Bandi bá’ a halál közelében, a lányok élete továbbra is holtvágányon,
az anya örül. Zsanett pedig meztelenül a színpadon, majd mennyasszonyként.
Senki
sem távozik úgy az előadásról, hogy ne érintette volna meg valami. Kérdőjelek
és rémület, mert megtörténhet az ilyen. Antikatarzis.
Kiss Melinda
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése